Lily épp a könyvtárba igyekezett, pusztán azért, mert nem tudta, mit kezdhetne magával. Menet közben kipillantott az ablakon. Odakinn fújt a szél, és esőfelhők gyülekeztek. A távoli kviddicspálya fölött vörös taláros alakokat látott repülni, és elmosolyodott.
- Potter te megszállott – suttogta maga elé.
Bekanyarodott egy folyósón, és Perselus Pitont látta közeledni. Mivel a fiú egyedül volt, úgy gondolta, akár hozzá is szólhat.
- Helló! – köszönt Lily a fiúnak.
Piton egy pillanatig habozott, de visszaköszönt.
- Szia! Ööö… Mi járatban? – kérdezte talán csak az illendőség kedvéért a lánytól.
- A könyvtárba megyek olvasni – válaszolta a meglepett Lily. Nem gondolta volna, hogy egy köszönésnél is továbbterjedhet a beszélgetésük. – És te?
- Én onnan jöttem, és most a klubhelységbe megyek – mondta Piton.
Lilynek időközben ismét eszébe jutott egy kérdés, csak nem volt benne biztos, hogy felteheti-e. De úgy döntött, megkérdezi, hiszen már évek óta érdekelte a válasz. Túlságosan kíváncsi volt.
- Öhm… kérdezhetek valamit? – nézett kicsit félve Lily. Majd mikor látta hogy a fiú bólint, folytatta. – Én már rég óta gondolkodom azon, hogy neked mind a két szülőd varázsló volt...? Vagyis… mikor megkaptad a levelet, meglepődtél?
Piton ismét habozott. Most rajta volt a sor, hogy meglepődjön.
- Nem – hangzott a tömör felelet, amit követett a magyarázat. – Nekem csak az anyám tudott varázsolni. Ő pedig négy éves koromban meghalt. Olyan volt az egész mintha csak álmodtam volna… Aztán már nem hittem benne, hogy létezik varázsvilág. Mikor megkaptam a levelet, nem lepődtem meg, de nem számította rá. De most itt vagyok.
Kínos csend állt be kettejük között. Lily kinézett az ablakon. A lemenő nap utolsó sugarai játszottak már csak a tó fodrozódó felszínén. A kviddicsesek is befejezték az edzést és csak a szél fújt odakinn.
- Beccával azóta mi van? – törte meg a csendet elpirulva a fiú.
Lily elfojtott egy mosolyt és nem nézett rá. Tudta, hogy nem szereti, ha látják, hogy zavarban van.
- Becca jól van. Azóta nem nagyon volt tartósabb kapcsolata – válaszolta különös hangsúllyal Lily.
Ismét rövid szünet állt be.
- Rég beszélgettünk – mondta már ismét rendes arcszínben Piton. – Utoljára a vonaton.
- Igen! Elsőben! – nevette el magát a lány, majd órájára nézett – Nem is megyek én könyvtárba! Viszont lassan mennünk kéne, ha nem akarunk összetalálkozni Mrs. Norrissal, vagy ami még rosszabb a csupa báj gazdájával!
A fiú halkan elnevette magát. Elindultak, és csakhamar elérték azt lépcsőt, ahol Pitonnak lefelé, Lilynek pedig fölfelé kellett továbbmennie.
- Hát akkor… Jó éjszakát! – köszönt el a lány.
- Neked is! – mosolyodott el a srác.
Lily úgy gondolta, hogy már semmi sem lesz a régi. Már nem fognak ők négyen úgy beszélgetni, mint pár évvel ezelőtt. Lara, Becca, Piton és ő. Régebben persze inkább Perselusnak hívták Larával, de ez a világ mindet megváltoztatott.
A fülét hirtelen ismét azok az ismerős hangok ütötték meg… de a legnagyobb problémája az volt, hogy a lehető legegyenesebb és leghosszabb folyosószakaszon sétált, a még elég távol levő Griffendél torony felé.
- Te jó ég, Ágas! Láttad mekkorát ütöttem? – hallatszott immár tisztán Sirius dicsekvő hangja. – Olyan mennyei érzés volt!
Lily behunyta a szemeit, és magában azért fohászkodott, hogy nem vegyék észre.
- Nicsak! Kit látnak szemeim? – harsant ismét a fiú hangja.
Sirius és James futásnak eredtek és pár pillanat múlva Lily mellett fékeztek le.
- Hello Evans! Szép esténk van, nem? – nézett rá James kihívó vigyorral.
- Nagyon – válaszolta egy nagy sóhaj kíséretében Lily.
- Nem akarsz eljönni velem Roxmortsba? – kérdezte immár sokadszorra a fekete hajú fogó, lehengerlő mosollyal arcán.
- Eltaláltad! Nem akarok! Egyébként még hányszor fogod megkérdezni? – nézett rá unottan Lily, d tekintetét gyorsan el is kapta a fiúról. Ismét azok a barna szemek…
- Addig, amíg igent nem mondasz! – hangzott az egyszerű válasz, majd gonosz vigyorral az arcán hozzátette – Sebaj! Visszakapod te még ezt!
Sirius felnevetett, Remus megköszörülte a torkát, Peter pedig…nos ő látszólag a köveket számolta a falon. Lily pedig semmit sem értett. Miért nevet Black, miért vigyorog Potter és egyáltalán mit keres ő a Tekergők társaságában.
Befordultak arra a folyósóra, ahonnan már látni lehetett a Kövér Dámát. Ekkor Sirius ismét megszólalt, de szavait nem a lányhoz intézte.
- Ágas! Szerinted Watson lejönne velem a faluba? – kérdezte félvállról Jamest Black.
Lilynek elkerekedett a szeme, amin magában Potter jót mulatott.
- Nem tudom! Szerintem kérdezd meg. De légy óvatos! – figyelmeztette Siriust nagy komolyan. – Aki ilyen sokat van Evasszal arról még azt is el tudom képzelni, hogy nemet mondd!
- Hé! – adott hangot nemtetszésének Lily – Undok vagy! Neked pedig Black azt ajánlom, ha nem akarsz kosarat kapni, hagyd az egészet!
Sirius kétkedve nézett rá.
- Hóangyal – mondta be a jelszót Remus.
- Hogy lehet ilyen hülye jelszót kitalálni?! – szólalt meg James felháborodott hangon. – Könyörgöm! Még nincs is tél!
Most Lilyn volt a sor, hogy megmosolyogja a fiút bosszúságáért. Mind az öten bemásztak a klubhelységbe, Lily pedig nyílegyenesen megcélozta azt az asztalt, ahol barátnői ültek. Már majdnem elindult, amikor hirtelen két erős kart érzett a sajátján. Majd a kar gazdája lágyan a fülébe suttogott…
- Esküszöm neked Lily Evans, hogy egyszer majd boldogan eljössz velem bárhová – hallotta James Potter hangját, aki lassan elengedte és elindult barátai után, de ajka mintha egy pillanatra érintette volna a lány nyakát, amitől annak megremegett a lába, majd ő is gyorsan leült barátaihoz.
Becca éppen naplót írt, Lara pedig egy könyvet olvasott.
- Agyrém ez a nap… - mondta elhaló hangon Lily.
- Nekem mondod?! És holnap egész nap takarítani fogunk! – szólalt meg nem kevés rosszallással hangjában Becca.
- Ja! – szállt be a beszélgetésbe Lara is. – Kivéve azt a részét, amikor délután megérkeznek a vendégek és három nap múlva bál.
- Oh, jut eszembe! – csapott a homlokára Becca. – Lily! McGali azt üzeni, hogy ti köszöntitek a vendégeket!
- Ajvé! Csodás… - reagálta nem kevés iróniával hangjában Lily.
- Jaj Lara! Mit vegyek fel a bálra?! Szerinted… - kezdte Becca, de Lily már nem figyelt rájuk.
Kifelé bámult az egyik ablakon. Az ég már sötét volt odakinn.
„ Miért nekem kell ezt elszenvednem?! – gondolkodott magában. – Miért pont engem akar Potter?! És miért kezdem úgy érezni, hogy más most a helyzet mind egy évvel ezelőtt? Nekem utálnom kéne James Pottert és mégis úgy gondolom, hogy szép szeme van, sőtt egyenesen gyönyörű, meg, hogy helyes és kedves és aranyos. Na persze csak ritkán! Nagyon ritkán! Mert amúgy egy öntelt idióta, de… Akkor is! És miért suttog mindig úgy? Gyűlölöm azt a bizsergő érzést! Vagyis…Gyűlölni akarom...”
Lily gyorsan megrázta a fejét és visszafordult barátaihoz.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó